g. colţescu, pató a., a. atanasescu, l. vesalon
Szótár plurális társadalmaknak
 

 
 
 
    szótárak    » szótár plurális társadalmaknak
  kezdőbetük a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v x  
 
 

| észrevételeim vannak

| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm





 
keresés

kulcsszó:

 

Etnopolitika
» Meghatározás
» Tárgyalás
» Esettanulmány
» Lásd még

Meghatározás. Etnopolitika az a mód, ahogyan a közhatalom intézményei egy multietnikus államban az etnikai közösségek közötti viszonyokat szabályozzák, illetve a különbözőségeket kezelik.

Tárgyalás. A legtöbb multietnikus államban az interkommunális különbségek és viszályok kezelési módja koronként változik, az elnyomás momentumától az akkulturációig. Az etnopolitka a legszorosabban összefonódik az adott állam politikai irányultságával, ezen belül az etnopolitika változhat a szélsőségesen erőszakos formáktól a törvényes és politikai formák különböző változatáig. Példaként említjük az alábbiakat:
1. a pluralizmus megszüntetésére való törekvés etnikai tisztogatás, genocídium révén - ilyen esetekben az etnopolitika része az etnikumok közötti szolidaritás megsemmisítése (ahogy történt például Boszniában a '90-es években);
2. a pluralizmus visszaszorítása a kisebbségi etnikai csoportok fölötti erőszakos uralom és alárendeltség révén;
3. a pluralizmus támogatása a föderalizmus intézményesítésével.

Az etnikai-nemzetiségi tekintetben mélyen megosztott társadalmakban a békés akkomodáció és együttélés gyakorlata viszonylag ritka és nem tartós jellegű. Az etnopolitikák rendszerint a represszió és alárendelés gyakorlatát részesítik előnyben, a többségi fölény birtokában általában az etnikai és kulturális különbségek megszüntetésére törekszenek, ennek eszköze az erőszakos asszimiláció, súlyosabb esetekben a lakosság kiszorítása vagy kitelepítése, az etnikai tisztogatás különböző formái. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az erőszakos etnopolitikák ritkán érik el céljukat, a kulturális többszínűség, a multietnikus közeg nehezen számolható fel. Ezzel szemben tartós megoldást a hatalom megosztása, akár a konszociatív rendszer biztosítja (erre példa Belgium, Kanada, Svájc).
Ebben a perspektívában elmondható, hogy célszerűnek tűnik az, ha az etnopolitika tárgya nem az etnikai különbségek mellőzése, figyelmen kívül hagyása, vagy akár az ellenséges érzés kiküszöbölése, hanem az etnikai konfliktushoz vezető magatartásmódok visszaszorítása. A plurális társadalmakban a különböző etnikai csoportok a maguk intézményrendszerével autonóm életet élnek az adott államon belül. De bármilyenek is legyenek a javasolt, illetve elfogadott eljárásmódok az etnikai csoportok közötti válság megoldására, ezeket nem szabad egyszerűen, semleges módon alkalmazható technikáknak tekinteni, pusztán az ideiglenes megoldás kikényszerítése érdekében.

Esettanulmány. Etnopolitika Bosznia-Hercegovinában. A konfliktus Bosznia-Hercegovinában 1992 áprilisában kezdődőtt és 1995 novemberében ért véget, az etnikai tisztogatást előnyben részesítő etnopolitika kirívó példájaként foghatjuk fel. Jugoszlávia összeomlása után az új köztársaságok a demokratikus reformok bevezetése helyett fegyverkezni kezdtek, s így világossá vált, hogy a háború elkerülhetetlen. A háború Bosznia-Hercegovinában 1992. április 6-án kezdődött a Bosznia és Szerbia határán fekvő Bijeljina és Zvornik elleni támadással. A jugoszláv hadsereg egységei mellett paramilitáris csapatok vettek részt, amelyek ezt követően Sarajevót fogták ostromgyűrűbe.
A szerb politikának egy fő célja volt: az etnikailag homogén, a szerbeket egyesítő állam megteremtése. Ennek megfelelően az etnikai tisztogatás, az erőszak alkalmazása, a deportálás arra szolgált, hogy eltüntesse az összes többi etnikai csoport nyomait a követelt területeken. Ez megegyezett a horvátoknak a Nagy-Horvátország megteremtésére vonatkozó elképzeléseivel, amelyet maga Slobodan Milosevic is támogatott. Ennek eredményeként a muzulmánok kétszeresen is az agresszív etnopolitika áldozataivá váltak, jóllehet muzulmánok is követtek el olyan cselekményeket, amelyek a nemzetközi humanitárius törvényekbe ütköznek.
Azonban a szerb politika egy idő után az etnikai tisztogatás legradikálisabb formáját választotta: a népirtást, azaz a genocídiumot. Ennek célja az volt, hogy a lakosság nagyobb részét, s különösen az elitet megsemmisítse, hogy a pluralitást végleg felszámolja. A nemzetközi politikai szintéren kezdetben a beavatkozás mellett döntöttek, ám a sajtó, a segélyszervezetek és a diplomaták beszámolóinak hatására végül a Biztonsági Tanács határozatot hozott az emberiség ellenes bűncselekmények leállításáról, azonban e rendelkezéseket a tagállamok nem érvényesítették. A koncentrációs táborok, a civil lakosság bombázása, a kényszerű kitelepítések az etnikai arányok megváltoztatása érdekében, a nők elleni szisztematikus erőszak, a tömeggyilkosságok és kínzások arra késztették a Biztonsági Tanácsot, hogy 1993-ban létrehozza a "Volt-Jugoszlávia területén 1991 óta a nemzetközi humanitárius törvények elleni súlyos bűncselekményekért felelős személyek ügyét kivizsgáló nemzetközi törvényszéket" (ICTY).
N. S., J. G., A. K.

Lásd még: akkulturáció, asszimiláció, diszkrimináció, emberiség ellenes bűncselekmények, etnikai tisztogatás, genocídium, konszocializmus, pozitív akció, szegregáció

Az oldal tetejére
 
kapcsolódó

» a szótárról
» a szerzők

 
     

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék