g. colţescu, pató a., a. atanasescu, l. vesalon
Szótár plurális társadalmaknak
 

 
 
 
    szótárak    » szótár plurális társadalmaknak
  kezdőbetük a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v x  
 
 

| észrevételeim vannak

| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm





 
keresés

kulcsszó:

 

Háborús bűncselekmények
» Meghatározás
» Tárgyalás
» Esettanulmány
» Lásd még

Meghatározás. A háborús bűncselekményeket a háborús jog és a háborús szokásjog megsértéseként határozzák meg. A háborús bűncselekmények koncepciója nagyon eltérő bűncselekményeket és embertelen cselekedeteket foglal magában, melyeket civilek, hadifoglyok, katonák, valamint (meg)sértett, -károsított és sebesült emberek ellen követtek el. A háborús bűncselekményeket szabályozó jogi dokumentumokban e cselekményeket minden további besorolás nélkül mint alábbi cselekményeket idézik: gyilkosság, kínzás, súlyos testi vagy szellemi ártalom okozása, biológiai kísérletek, civilek kényszermunkára kényszerítése megszállt területeken, hadifoglyok és túszok meggyilkolása és megkínzása, erőszakos nemi közösülés, prostitúcióra kényszerítés, az ellenséges haderő alakulatainál katonai szolgálatra kényszerítés, rögtönítélő kivégzések, túszok koncentrációs táborba szállítása, magántulajdon zabrálása és felgyújtása, városok és kulturális értékek szándékos rombolása stb.

Tárgyalás. A háborús bűncselekmények fogalmát, mint ilyet, a nemzetközi közösség diplomáciai kezdeményezésére határozták meg és vezették be azzal a céllal, hogy megelőzzék olyan további embertelen cselekmények véghezvitelét, melyeket háborúkban vagy más fegyveres konfliktusokban követhetnek el. A háborús bűncselekmények koncepciója a háborús jog szabályainak egy évszázadon át tartó kodifikációja végső eredményét jeleníti meg, amely folyamat 1864-ben a Genfi Konvencióval vette kezdetét és a sebesültek sorsának javítását szolgálta olyan háborúkban, melyek a kontinensen (száraföldön) zajlottak. 1868-ban a robbanólövedékek használatának betiltásáról szóló nyilatkozatot fogadták el. Lévén a háborús bűnökről rendelkező legfontosabb jogi dokumentumok között, az 1899-es Hágai Konvenciók elengedhetetlenek voltak egyáltalán már maguknak a háborús bűntényeknek és a háborús szokásjognak meghatározásánál, valamint a Genfi Konvenció (1864) normáinak olyan fegyveres konfliktusokhoz való igazításánál, melyekre a tengeren kerül sor. Három fontos nyilatkozatot fogadtak el ugyanazon a konferencián: (I) Nyilatkozat a bombák léghajóról való ledobásának tilalmáról, (II) Nyilatkozat a méreggázzal töltött lövedékek és gránátok tilalmáról és (III) Nyilatkozat az úgynevezett dum-dum lövedékek betiltásáról. Az 1907-ben megtartott második Hágai konferencia 13 konvencióról és három nyilatkozatról nevezetes, melyek a civilekkel, hadifoglyokkal, beteg és sebesült emberekkel háború idején való bánásmódot szabályozták. A fenti dokumentumok valamennyi aláírója kötelezte magát e nyilatkozatok és konvenciók szabályainak tiszteletben tartására és jóvátétel fizetésére a fenti szabályok megszegése esetén.
A második világháború és a háború alatt elkövetett szörnyű atrocitások után a Nemzetközi Vöröskereszt kezdeményezésére három konvenciót fogadtak el Genfben 1949-ben (a Genfi Konvenciók): (I) a szárazföldi haderők beteg és sebesült tagjai pozíciójának javításáról szóló konvenció, (II) a haditengerészet beteg, sebesült és hajótörött tagjai helyzetének javításáról szóló konvenció, (III) a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló konvenció, (IV) háború idején a civilek védelméről szóló konvenció. 1977-ben két egyezményt fogadtak el és csatoltak az 1949-es Genfi Konvenciókhoz - I. Kiegészítő Egyezmény a nemzetközi fegyveres konfliktusok áldozatainak védelméről és a II. Kiegészítő Egyezmény a nem nemzetközi fegyveres konfliktusok áldozatainak védelméről.
A nemzetközi közösségnek a háború idején elkövetett további atrocitások megelőzésére irányuló erőfeszítései az ideiglenes Nemzetközi Bűnügyi Bíróság létesítéséhez vezettek, az 1945-ös Londoni Megállapodás alapján. Ennek a bíróságnak a törvénykezése arra korlátozódott, hogy pereket indítson és megbüntesse a II. világháború fő háborús bűnöseit. Ennek az ideiglenes bíróságnak a létesítését alapszabályának elfogadása követte, amely meghatározta a béke elleni bűnök, a háborús és az emberiség elleni bűnök kategóriáit. A nürnbergi és a tokiói nemzetközi háborús bíróságok a fenti alapszabály szerint indítottak pereket 1946-ban és 1948-ban. Az alapszabály jogi ereje e perek lezárulásával hatályát vesztette.
A világ 1993-tól ismét háborús bűnök miatti perekkel szembesült a Volt Jugoszlávia Nemzetközi Bűnügyi Bírósága (International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, ICTY) létrehozásával 1993-ban a Biztonsági Tanács No. 827. határozatának alapján és Ruanda számára létrehozott Nemzetközi Bűnügyi Bíróság (International Criminal Tribunal for Rwanda, ICTR) létrehozásával 1994-ben. Eddig a Volt Jugoszlávia Nemzetközi Bűnügyi Bírósága szerbek, horvátok, muzulmánok ellen indított pereket, akik háborús bűnöket követtek el a korábbi Jugoszláviában zajló háborúk során.
A háborús bűncselekmények a bűntények azon csoportjához tartoznak, amelyek nem évülnek el sem üldözésük, sem pedig megbüntetésük szempontjából. A háborús bűncselekmények elkövetői nem folyamodhattak menedékjogért és a fenti jogi dokumentumok aláírói nem utasíthatták vissza háborús bűncselekményekkel vádolt személyek kiadatását.
A háborús bűncselekményeket a legkomolyabb bűncselekményeknek tekintik és valamennyi nemzeti büntetőjogban mint ilyeneket kezelik és a legkomolyabb ítéletekkel sújtják.

Esettanulmány. Olyan jogi-politikai dokumentumok elfogadása, melyek idézték és meghatározták a háborús bűncselekmények fogalmát és vonásait, döntő fontosságú volt az alábbi szempontokból:
1) különféle bűncselekmények összegyűjtése a háborús bűntények közös fogalma alá;
2) az a tény, hogy közös jogi megalapozással szolgált az e bűncselekmények elkövetői ellen indított perek számára.
A Nemzetközi Katonai Bíróságot az 1945-ös Londoni Megegyezés alapján létesítették a háborús bűncselekmények elkövetői elleni perek indításának céljával. A Londoni Megegyezés magában foglalta a fent említett törvényszék alapszabályát és bevitte a nemzetközi jognak a nemzeti jog fölötti szupremáciáját a büntetőjogi felelősség területére. Ezt az alapszabályt alkalmazták a nürnbergi pereknél. Az 1945. november 20. és 1946. október 1. közötti időszakban a legmagasabb rangú politikai és katonai vezetőket bűnösnek találták és elítélték gyilkosság, kínzás, súlyos testi és szellemi ártalom okozása és olyan más hasonló cselekmények miatt, melyeket előzetesen mint a második világháború során elkövetett háborús bűncselekményt határoztak meg.
A Nemzetközi Katonai Bíróságot 1946. január 19-én hozták létre a Szövetséges Országok Nyilatkozata alapján azzal a céllal, hogy pereket indítson háborús bűntények japán elkövetőivel szemben.
Azok a törvényszékek, amelyek Nürnbergben és Tokióban működtek, ad hoc bírói testületek voltak. A perek lezárultával valamennyi jogi dokumentum, melyek alapján a perek folytak, hatályát veszítette.
1946. december 11-én az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa elfogadta azt a határozatot, amely beültette mind a fent említett szabályzat, mind a nürnbergi ítélet alapelveit a nemzetközi jogba.
A korábbi Jugoszlávia szétesésének folyamata új ellenségeskedéseket és túlkapásokat szított. A nemzetközi közösség ismét reagált. Ebből az alkalomból létrehozta a Volt Jugoszlávia Nemzetközi Bűnügyi Bírósága (International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, ICTY) intézményét Hágában és ez jelenleg is hivatalban van azzal a megbízással, hogy pereket indítson olyan háborús bűncselekmények elkövetői ellen, melyeket 1991-től kezdve követtek el Jugoszláviában.
J. G., A. K.

Lásd még: emberiség ellenes bűncselekmények, genocídium, holokauszt

Az oldal tetejére
 
kapcsolódó

» a szótárról
» a szerzők

 
     

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék