g. colţescu, pató a., a. atanasescu, l. vesalon
Szótár plurális társadalmaknak
 

 
 
 
    szótárak    » szótár plurális társadalmaknak
  kezdőbetük a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v x  
 
 

| észrevételeim vannak

| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm





 
keresés

kulcsszó:

 

Konzervativizmus
» Meghatározás
» Etimológia
» Tárgyalás
» Esettanulmány
» Lásd még

Meghatározás. A.) Minden olyan társadalmi és politikai doktrína, mely a létező rend intézményeinek és társadalmi érdekeinek védelmezésére törekszik. B.) Politikai attitűdök minden olyan viszonylag megállapodott halmaza, mely a status quo-t támogatja, vagyis olyan intézkedések és politikák együttese, melyek inkább a társadalmi szerkezet fenntartásának vagy helyreállításának, mintsem annak újraalkotásának lehetőségeit keresik. Mint ilyen, eredetileg a konzervativizmus a radikalizmus ellentéte, viszont a 19. század végétől megjelent a radikális jobboldal is.

Etimológia. Latin eredet, conservare, jelentése 'megőrizni'.

Tárgyalás: Modern formájában a konzervatív politikai eszmerendszer először a francia forradalomra adott válaszként nyilatkozott meg. Edmund Burke Töprengések a francia forradalomról (1790) című könyvében klasszikus érvet szolgáltatott a régi rend védelmében. Fő érve az volt, hogy a bevett társadalmi és politikai intézményeket azért kell védelmezni, mert fennállnak: szervesen fejlődtek ki. Mint ilyenek sokkal jobb útmutatást nyújtanak a cselekvéshez, mint bármilyen elméleti konstrukció, még ha ésszerűnek tűnnek is. Burke írásai olyan témákkal szolgáltak, amelyek mintegy a magját képezik a konzervativizmusnak. A konzervativizmust nem alapozhatják túlságosan markáns politikai filozófiára, mivel fennáll a veszély, hogy elvontnak és ideologikusnak tekinthetik.
Burke mellett, aki a konzervativizmus alapelveit határozta meg, Richard Hooker (On the Laws of Ecclesiastical Polity) is döntő befolyást gyakorolt a brit konzervatív politikai elméletekre. A konzervatív gondolkodást illetően két fő irányzatot kell tekintetbe vennünk:
A.) a valláselvű hagyományt, ti. a konzervatív politikai elméletek bizonyos mértékig vallásos alapelvek eredményei, mindenekelőtt az eredendő bűn és az erkölcsileg tökéletlen emberi természet doktrínáit tartva szem előtt. Ezt a hagyományt mindenekelőtt R. Hooker, Edward Hyde (Lord Clarendon), Coleridge, illetve Newman képviselik.
B.) a szekuláris hagyományt, mely az ún. Augusztinusz-korszakból ered (miután a 'dicsőséges forradalmat' követő évtized az angol klasszicizmus kora, amely a kortársak többségét a római császár korára emlékeztette). Képviselői: George Savila (Earl of Halifax), Henry St. John (Count of Bolingbroke), valamint David Hume. Napjainkban ez a hagyomány Michael Oakeshott elméleteiben van jelen.
A konzervativizmus mindkét formája az emberi természet tökéletlenségének belátásán alapul, ami egyaránt jelenti az értelmi és az erkölcsi tökéletlenséget. Az értelmi tökéletlenség következményeként az embereknek nem szabad megengedniük, hogy politikai életüket az átalakulás absztrakt ideológiai konstrukciói kerítsék hatalmukba, mely konstrukciók egy elszigetelt értelmiségi csoport művei. Ehelyett egy közösség teljes felhalmozódott tapasztalatát kell a politikai gondolkodás alapjának tekinteni.
Erkölcsi tökéletlenségüknél fogva az emberek nem hoznak megfelelő döntéseket, mert hiányzik a motívumaik feletti ellenőrzésük, még akkor is, ha szándékaik jók. Következésképp szükség van a szokások, intézmények és a szokásjog (common law) korlátozó erejére, melyek valamennyien a szubjektív mozgatóerők objektív és személytelen korlátaiként szolgálnak.
Általánosságban, a konzervativizmus az emberi természet tökéletlenségét emeli ki. Másrészt, az erkölcsi tökéletlenség eszméjén a konzervativizmus más olyan politikai elméletekkel is osztozik, melyek elfogadják az állami intézmények szükségességét.
A konzervativizmus alapelvei:
1. Tradicionalizmus - mértékadó szokások és intézmények iránti tisztelet és elkötelezettség, ami a forradalmi és a fortiori politikai változtatások elutasítását jelenti. A társadalmi rend, úgy ahogy kifejlődött, a kollektív tudat és önértelmezés termékeként, a társadalom felhalmozott tapasztalatának megtestesülése, politikában járatos egyének felelős döntései és az általuk végrehajtott számtalan apró kiigazítás összetett végterméke.
2. Organicizmus - ez az alapelv a közösséget jól szervezett, egyedi, élő testnek tekinti, amely szervesen fejlődött, és nem csupán elemi részek matematikai összességének. Ennek megfelelően egy társadalom tagjait az a körülmény teszi valódi szociális szubsztanciává, hogy a társadalom nem absztrakt egyénekből, hanem társadalmi teremtményekből tevődik össze, akiket örökölt hagyományok és intézmények kötnek össze. A társadalmi intézmények nem csupán járulékos és külsődleges eszközök, ellenkezőleg, valamennyi ember szociális identitását meghatározzák.
3. Szkepticizmus - az a nézet, amely szerint a társadalom megfelelő orientációjához szükséges politikai bölcsesség nem a társadalmilag elszigetelt filozófusok elméleteiben található, hanem az egész közösség által felhalmozott kollektív tapasztalatban. Ez elsődlegesen a szokásokban és intézményekben testesül meg, melyeket generációk tettek próbára és fogadtak el, és azokban az emberekben halmozódik fel, akik így vagy úgy tapasztalatokat szerezhettek a politikai életben. A társadalom sokkalta bonyolultabb és több nehézséggel terhes, mintsem hogy leegyszerűsítő elméleti konstrukciókra volnának redukálhatóak. Minden, az eredményes együttműködéshez szükséges tudás olyan közösségi tulajdon, mely objektív és személytelen társadalmi formákba ágyazódik. E harmadik alapelv az ember értelmi tökéletlenségében való hit politikai következménye.
Mindhárom alapelv, vagyis a tradicionalizmus, az organicizmus és a politikai szkepticizmus összekapcsolódik a politikai cselekvéssel, a politikai szerveződések természetével, melyek helyet adnak a politikai cselekedeteknek, és mindenfajta tudással, mely a cselekvésnek irányt szab. E jelentések egyike sem kötődik határozottan bármilyen vallásos hithez. A valódi konzervativizmus nem reakcionista, a folytonosság hangsúlyozása nem jelent valamely feltételezett és eszményített eredeti állapot irányába tett radikális fordulatot, nem a fordított forradalomban való hit. A konzervativizmus eredeti jelentése a folyton gyarapodó, tehát folyton változó társadalmat foglalja magában. Ugyanakkor a konzervativizmus nem a totalitarizmus egy formája. Mindazonáltal, ha történelmileg ugyan kötődik is az erős kormányzat képzetéhez, a konzervativizmus nem azonos a társadalmi élet minden részletét uraló abszolutista uralommal. A konzervatív politikai elmélet nem tesz egyenlőségjelet állam és társadalom közé, nem is oldja fel a társadalmat az államban, ellenkezőleg, a kormányzat hatalmát tényleges kötelességeire korlátozza, valamint a jogállam és a közösség integritása védelmének feladatára. A konzervativizmus számára lényeges, hogy ne adjon abszolút hatalmat az egyén vagy az állam kezébe. E nézet szerint a jog kollektív és történelmi végtermék, amely elengedhetetlen a cselekvő személyek kezdeményezéseinek ellenőrzése végett, akár uralkodók vagy az uralom alávetettjei esetében.
A konzervativizmusnak van egy különös aspektusa: a konzervativizmus forrása az az attitűd, amelyet valami értékes, drága dolog élvezetének akarása és az annak elvesztésétől való félelem jellemez. Következésképp a konzervatív gondolkodás a jó élet lehetséges legjobb feltételeit keresi, melyek a következők: nemzeti és nemzetközi béke; a fizikai és társadalmi kényszertől elhatároló biztonság; egészséges környezet; felnőtt és felelős állampolgárok jogi és politikai egyenlősége; igazságosság (osztó igazságosság és felelősségre vonás); jogok: a Bill of Rights (alkotmány), precedens vagy íratlan jogok; életszínvonal: mely minden személynek lehetővé teszi, hogy megvalósítsa az életről való saját eszméit, a jogállamra alapozott rend; szabadság olyan életre, mely a jó élet és az együttélés egyéni elképzeléseit alkalmazza; szociális biztonság (megfelelő oktatás, foglalkoztatás, egészségbiztosítás, lakás és étkezés); becsületesség (az állampolgárok kölcsönös jóakarata), tolerancia (a beleszólástól való tartózkodás még népszerűtlen életforma vagy viselkedés esetén is).

Esettanulmány. A konzervativizmus megnevezésnek társadalmi és politikai értelemben teljes mértékben csak Nagy-Britanniában és az USA-ban van helye. Mi több, Nagy-Britannia azon kevés országok egyike, ahol egy párt nevében is hordozza ezt a megnevezést és még választást is képes volt nyerni. Kelet- és Közép-Európában az 1989-es változásokat követően nehéz volt az átlagos állampolgárnak megértenie a konzervatív gondolatot, mindazonáltal az emberek az átalakulás pszichózisának befolyása alatt álltak, ami az úgynevezett konzervatív pártokra való szavazásra indította őket, mint például a Magyar Demokrata Fórum (MDF) Magyarországon. 1998-ban már világos volt, hogy a mérsékelt jobboldali pártok használták a konzervatív fogalmát eszmei identitásuk meghatározásakor, amelyhez a liberális és keresztény fogalmát is hozzákapcsolták (mint a Fiatal Demokraták Szövetsége - Magyar Polgári Párt által vezetett koalíció esetében). Ezek a pártok különösen a késő 19. századi közélet konzervatív-keresztény hagyományaiból, valamint a két háború közötti időszakból vettek át elemeket, és az újkonzervatív elmélet és gyakorlat befolyásolta őket. A magyar politikára, különösen a Fidesz Magyar Polgári Párt gyakorlatára, erőteljesen hatott a teacherizmus.
P. I.

Lásd még: kereszténydemokrácia, ideológia, politikai párt

Az oldal tetejére
 
kapcsolódó

» a szótárról
» a szerzők

 
     

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék