g. colţescu, pató a., a. atanasescu, l. vesalon
Szótár plurális társadalmaknak
 

 
 
 
    szótárak    » szótár plurális társadalmaknak
  kezdőbetük a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v x  
 
 

| észrevételeim vannak

| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm





 
keresés

kulcsszó:

 

Legitimáció
» Meghatározás
» Etimológia
» Tárgyalás
» Lásd még

Meghatározás. A legitimáció az a mód és eljárás, amellyel valamely állam, politikai rezsim, párt vagy vezető törekszik a legitimitás elérésére.

Etimológia. Ld. 'Politikai legitimitás'.

Tárgyalás. A legitimáció szorosan kapcsolódik a legitimitáshoz. Számos olyan mód van, mellyel különféle politikai vezetők igazolást nyernek hatalmi pozícióik és cselekedeteik számára. A legitimációnak ugyanannyi típusa van, amennyi a politikai legitimitásnak. Ilyenformán a három tiszta típus, amelyet Max Weber leírt, egyidejűleg ugyanazon három tiszta mód, amelynek révén a hatalmat gyakorló csoport igazolást nyer, és ugyanaz a három mód, amellyel a politikai rendszert legitimálják. Következésképpen van legális-racionális legitimáció, hagyományos (tradicionális) legitimáció és karizmatikus legitimáció. Amennyiben megállapítható, hogy a legális-racionális a legitimáció személytelenített formája, mivel szabályokat és törvényeket alkalmaz, akkor a másik kettő azon cselekvők személyes tulajdonságaira összpontosít, akik a legitimáció elnyerésére törekszenek. A tradicionális legitimáció esetén a vezető azzal az igénnyel lép fel, hogy "az ősrégi hagyományok szentségéről vallott meggyőződés" alapján uralkodik. Az engedelmesség azon vezető személynek jár, aki a hatalom hagyományosan szentesített helyét betölti. A politikai elkötelezettség a személyes törvényesség dolga a megszokott kötelezettségek tartományán belül. A karizmatikus legitimáció esetében a legitimációra vonatkozó igényeket "valamely személy kivételes szentségére, hősiességére és példás jellemére, valamint az általa kinyilatkoztatott normatív mintára" alapozzák (v. ö. Max Weber, Gazdaság és társadalom). A hagyományos és a karizmatikus legitimáció tehát alapvetően személyes jellegű.
A posztkommunizmusnak szentelt könyvében Leslie Holmes a legitimáció tíz formáját különbözteti meg (hét a politikai közösségen, illetve államon belüli - 'domestic' -, három pedig külső, külpolitikai forma), amelyek hasznosak a kommunizmus történetének tanulmányozása során. A legitimáció hét belső változata: régi hagyományos; karizmatikus; teleologikus; eudémonikus; hivatalos nacionalista; új hagyományos; jogi-hagyományos. A három külső modell: formális elismerés; informális támogatás; létező más szerep-minta.
G. C.

Lásd még: politikai legitimitás

Az oldal tetejére
 
kapcsolódó

» a szótárról
» a szerzők

 
     

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék