g. colţescu, pató a., a. atanasescu, l. vesalon
Szótár plurális társadalmaknak
 

 
 
 
    szótárak    » szótár plurális társadalmaknak
  kezdőbetük a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v x  
 
 

| észrevételeim vannak

| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm





 
keresés

kulcsszó:

 

Plurális társadalom
» Meghatározás
» Etimológia
» Tárgyalás
» Lásd még

Meghatározás. A 'plurális társadalom' kifejezést a társadalmi megosztottság fokának és a sajátos társadalmi megosztottság egy adott ország politikai rezsimjére gyakorolt hatásának azonosítására dolgozták ki. Különösen a demokrácia-elméletek körében vált népszerűvé.
A plurális társadalmat "mély vallásos, nyelvi, kulturális, etnikai vagy faji választóvonalak osztanak jóformán elkülönült társadalmi alcsoportokra, amelyek saját politikai pártokkal, érdekcsoportokkal, valamint tájékoztatási és kommunikációs eszközökkel rendelkeznek" (Lijphart, 2002). Ezek az alcsoportok önálló politikai és gazdasági társaságokkal, oktatási, szórakozási és kulturális egyesületekkel identitásuk valódi védelmi rendszerét alakítják ki egy nemzetállamon belül, és a központi politikai hatalommal szemben a lojalitás eltérő fokait gyakorolják. A kulturális pluralizmus gondolatát követve a plurális társadalom tekinthető a pluralizmus politikai kiterjesztésének is.

Etimológia. Latin, pluralis - 'sok', többszörös'

Tárgyalás. Mint a kortárs társadalomtudomány újkeletű fogalma, a plurális társadalom a kulturális antropológia terméke. A plurális társadalomról először J. S. Furnivall festett képet A gyarmatosítás politikája és gyakorlata (Colonial Policy and Practice, 1948) című munkájában: "Mindegyik csoport ragaszkodik saját vallásához, kultúrájához, eszméihez és életmódjához. Mint egyének, csak a piacon találkoznak, adnak és vesznek... Egyfajta plurális társadalom, ahol a közösség különböző részei egymás mellett élnek, de elkülönülten ugyanazon politikai egységen belül. Még a gazdasági élet is fel van osztva, a faji vonalak szerint alakul a munkamegosztás".
Furnivall elmélete a plurális társadalomról a gyarmati, több fajt felölelő empirikus helyzetben gyökerezik. Egy ilyen társadalomban a különböző részek együttélése nem önkéntes, hanem a kívülről érkező, gyarmatosító hatalom tevékenységének eredménye. A későbbiekben többen is (mint pl. M. G. Smith, Van der Berghe, L. Despres, A. Lijphart, M. Dogan, D. Pelassy, T. K. Oommen) a legkülönfélébb empirikus kontextusokban elemezték, finomították és kiterjesztették a plurális társadalom fogalmát: gyarmati és nem-gyarmati környezetben, fejlett és gyengén fejlett, demokratikus és nem-demokratikus társadalmak esetében egyaránt. A vita során a különböző társadalmak minősítését dolgozták ki. Despres szerint négy különböző társadalomról lehet beszélni, úgy mint homogén, heterogén, hierarchikus és plurális társadalmakról. Ugyanakkor a homogén társadalmakat is lehet heterogénnek tekinteni, hiszen ezek is rétegződnek a nemek, korcsoportok, rokonsági viszonyok szerint. Ám ha a népesség tagjai ugyanazon vallás, nyelv, faj, nemzetiség vagy etnikum körébe tartoznak, akkor a társadalmat homogénnek nevezzük. Ez a világ mai állapotában inkább ideáltipikusnak tekinthető, semmint bárhol létező típusnak. A heterogén társadalmak többvallású, többnemzetiségű és multietnikus társadalmak. Ebben az esetben a csoporton belüli egyenlőtlen viszonyok kialakulásának nagyobb esélye van, viszont az ilyen egyenlőtlenségek nem intézményesülnek. A kortárs társadalmak legnagyobb része ehhez a típushoz tartozik. Amennyiben az egyenlőtlenségek intézményesülnek, akkor hierarchikus társadalmakról van szó. Klasszikus példák az apartheid rendszer Dél-Afrikában és a kasztrendszer Indiában. Ezek a társadalmak hierarchikusak abban a vonatkozásban, hogy a társadalmi és faji választóvonalakat nem lehet átlépni. Az előbbi tipológia folyományaként a plurális társadalom "a homogén társadalom mintájára rétegzett, a heterogén társadalmakra jellemző sokszínűséggel, és attól függően hierarchikus, hogy az egyenlőtlenségek intézményesülnek-e. De a népesség egy vagy több szegmensét nem tekintik a társadalom részének, s az ilyen szegmenseket etnikai csoportokként kezelik" (T. K. Oommen).
Van der Berghe úgy érvelt, hogy kétféle plurális társadalom létezik: demokratikus és despotikus. A demokratikus plurális társadalom esetében konszenzusos értékrendszert foglal magában az alkotmány, amelyet az intézmények is érvényesítenek. Jellemző az egyensúly-modell, amely bizonyos konszociális elrendeződésekben és a politikai viselkedést szabályozó, általánosan tiszteletben tartott normákban fejeződik ki. A despotikus plurális társadalmakban, szintén van der Berghe érvelése szerint, rendszerint "egy despotikus kisebbség uralkodik, s ez a hatalom nélkülözi az értékekre, a legitimációs politikára és a politikai viselkedést szabályozó normákra vonatkozó konszenzust. A plurális társadalmakat ez esetben elsősorban a kényszerítő erő tartja össze". Ilyenkor konfliktus-modell figyelhető meg, és a konfliktus legfontosabb forrása az a tény, hogy egy nyelvi, etnikai, vallási vagy faji kisebbség (adott esetben többség) uralkodik egy többségi (vagy kisebbségi) csoport fölött. Általában a konfliktus feloldása a konfliktus forrásának megszűnésével valósul meg, nevezetesen úgy, hogy az egyik vagy másik csoport uralmát megszüntetik, esetleg a politikai életből is kizárják.
Plurális társadalmak esetén, miként Lijphart állítja, a westminsteri demokrácia-modell többségelvű szabályozása nemcsak antidemokratikus, hanem veszélyes is, mivel a hatalomból folyamatosan kizárt kisebbségek diszkriminálva érezhetik magukat, és felmondhatják az adott ország politikai rezsimje iránti engedelmességet. Ezeknek a társadalmaknak konszenzusos demokráciára van szükségük, az ellentét helyett a konszenzust erősítő rezsimre, amely inkább befogad, mint kirekeszt, és igyekszik az uralkodó többség arányát maximalizálni, s nem egyszerűen csak megelégszik a puszta többséggel.
A plurális társadalomban a demokrácia azt jelenti, hogy a pluralizmust értékmérőnek tekintik. A pluralizmus mint érték arra utal, hogy a vallásos, etnikai, nyelvi, faji csoportok multiplitását és azok egy politikai egységen belüli együtt létezését méltósággal kezelik. A plurális társadalmak számára kihívás az, hogy miként lehet a pluralizmust intézményesíteni. Ennek érdekében figyelembe kell venni a kulturális csoportok tagságát, viszonylagos létszámát, azok politikatörténetét, illetve a plurális társadalmon belül létező megosztottságok (cleavage) mélységét. A plurális társadalmak számára a választás tétje egyfelől az egyenlőségre törekvés, másfelől az identitás versengő igényeinek az összehangolása.
G. C., K. A.

Lásd még: identitás, kisebbség, konszocializmus / konszociális demokrácia, megosztottság (cleavage), nyelvi csoport, pluralizmus

Az oldal tetejére
 
kapcsolódó

» a szótárról
» a szerzők

 
     

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék