g. colţescu, pató a., a. atanasescu, l. vesalon
Szótár plurális társadalmaknak
 

 
 
 
    szótárak    » szótár plurális társadalmaknak
  kezdőbetük a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v x  
 
 

| észrevételeim vannak

| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm





 
keresés

kulcsszó:

 

Posztkommunizmus
» Meghatározás
» Etimológia
» Tárgyalás
» Lásd még

Meghatározás. A kortárs politikatudományok legújabb fogalmai között tartjuk számon a posztkommunizmust. Az etimológiából kiindulva egy meglehetősen homályos meghatározás kínálkozik: posztkommunizmus mindaz, ami a kommunizmust követi. A fogalommal egy új, sajátos és széleskörű politikai jelenséget kívántak megnevezni, amelynek sajátos természete megengedi, hogy finomítsuk az első, már-már tautologikus meghatározást: a posztkommunizmus az átmenet és átalakulás folyamatát jelöli, amely a közép- és kelet-európai országokban a kommunizmus 1989-ben bekövetkezett összeomlását követte, továbbá, hogy a volt kommunista országok nemzetei kinyilvánították a demokrácia iránti elkötelezettségüket. Az átmenetet és az átalakulást radikális társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális változások jellemzik, amelyek célja, hogy a régi és az újonnan létrejött államok a liberális demokrácia nyugati modelljéhez illeszkedjenek.

Etimológia. Latin, post- 'után'; francia communisme - 'kommunizmus'.

Tárgyalás. Mint új fogalomnak, a posztkommunizmusnak van 'apja', sőt 'születési helye és dátuma', ami meglehetősen ritka, ám szerencsés helyzetet teremt a politikai szótárak számára. Az 'apa' Zbigniew Brzezinski, a dátum 1989, a hely Brzezinski könyve: The Grand Failure ('A nagy kudarc'. New York, Scribners.). Egy korai meghatározás már e műben megfogalmazódott: "Egy új jelenség - a posztkommunizmus jelent meg. [...] a posztkommunista rendszerre jellemző, hogy a kommunizmus olyan mértékben meggyengült, hogy sem a marxista elméletek, sem a kommunista vezetési gyakorlat már alig, vagy semmilyen diktátumot nem jelent az aktuális politika számára. Egész egyszerűen azt mondhatjuk, hogy a posztkommunizmus egy olyan rendszer, amelyben a magukat 'kommunistának' nevező vezetők nem veszik komolyan a kommunista doktrínákat, mint a társadalompolitika iránytűjét" (Brzezinski, 252. o.). Így festett tehát az új jelenség az 1989-es kommunistaellenes forradalmak előtt, és még azelőtt, hogy a kommunista országokban élő nemzetek nyilvánosan és egyértelműen kifejezték elkötelezettségüket a liberális demokrácia mellett. Szükséges ezért újragondolni a posztkommunizmus lényegét fogalmi szempontból, és mint rendkívül széleskörű jelenséget egyaránt.
A posztkommunizmus egy nagy fogalmi család része, amelynek tagjait a latin post- előtag segítségével alkották meg. A posztmodern - mint példa - csupán a leghíresebb sarja a családnak, s mint ilyen számos testvére van: posztkapitalizmus, posztfeminizmus, posztfordizmus, posztindusztrializmus, posztimperializmus, posztmarxizmus, posztstrukturalizmus.
A politikatudomány már számos nehézségre rámutatott az ilyen típusú fogalomalkotással kapcsolatban, és a fogalmak egy része ráadásul a posztkommunizmusra is ráillik. A kutatások rendszeresen megállapítják az ilyen típusú fogalmak meghatározásának nehézségeit, ráadásul közülük több is összefüggésben áll a posztkommunizmussal. Mindezek a fogalmak valaminek a végét jelentik be (szabály szerint az olyan nagy narratívák végét, mint a kapitalizmus, a kommunizmus, a modernitás, az indusztrializmus stb.), és hozzájárultak egy bizonyos vég-érzet kialakulásához. Akaratlanul is, a 'poszt-' fogalmak családja a jövőre vonatkozó tudásunk hiányát és a kétségbeesettséget írja le. Az egyetlen igazi valóság következésképpen a folyékony és informális jelen, amelyben az emberek kedvenc foglalatosságának tárgyai a megtagadott múltra utaló 'halandóság-maradványok': volens-nolens, a befejezett múlt az egyetlen olyan erős fogalom, amely a viselkedésünk számára iránymutató maradt.
Leslie Holmes a fogalom újragondolását javasolja az 1989-1991 között lezajlott "kétszeresen elutasító forradalmak" fényében (Holmes, 1997). Ha arra figyelünk, amit elutasítottak a forradalmak, akkor kirajzolódni látszanak a posztkommunizmus körvonalai is. Mire vonatkoznak az említett elutasítások? 1) A külső hatalomnak tekintett uralom elutasítása, amit a legtöbb kommunista ország esetében a Szovjetunió jelenített meg; 2) magának a kommunizmusnak, mint politikai hatalmi rendszernek az elutasítása. Éppen ezért 1989 váratlan eseményei annak megértéséhez is elvezethetnek, hogy mi a posztkommunizmus, és segíthet felderíteni az úgynevezett korai posztkommunista időszak fontosabb céljait is.
A posztkommunizmus kritikai, és semmiképpen sem semleges fogalom, levezetett és nem indukciós fogalom. Ennek oka a valódi dinamikájában rejlik. A korábbi kommunista világban élők hajlamosak voltak azt gondolni, hogy az új, posztkommunista világ mindannak ellenkezőjét fogja hozni, amit a kommunizmusban tapasztaltak. Ha a kommunizmus a gyakorlatban ezt jelentette: egy hivatalos ideológia, amely mindenre választ és megoldást ígér, egypárti állam, állami tulajdonban lévő tervutasításos gazdaság, akkor ezután nagy igény mutatkozik a mindentudó ideológiák elutasítása, a többpártrendszer bevezetése és a nagymértékben privatizált és piacorientált gazdaság iránt. A posztkommunizmusban megfogalmazott cél tulajdonképpen mindenütt ugyanaz volt, és ennek rövid szintézisét az a népszerű jelszó foglalta magába, hogy "legyünk olyan, mint a Nyugat". Ezért, mint valóság, a posztkommunizmus a radikális társadalmi változások (transformation) eredményeként kialakult átmeneti (transition) jelenség.
G. C.

Lásd még: demokratikus átmenet, politikai rezsim / rendszer, kommunizmus

Az oldal tetejére
 
kapcsolódó

» a szótárról
» a szerzők

 
     

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék