g. colţescu, pató a., a. atanasescu, l. vesalon
Szótár plurális társadalmaknak
 

 
 
 
    szótárak    » szótár plurális társadalmaknak
  kezdőbetük a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v x  
 
 

| észrevételeim vannak

| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm





 
keresés

kulcsszó:

 

Szabadság
» Meghatározás
» Tárgyalás
» Lásd még

Meghatározás. Az emberi cselekvés számos területét érintő fogalom különböző jelentésekkel bír. A politikai szabadság az egyet nem értés lehetőségét jelenti a büntetés veszélye nélkül. A társadalmi szabadság a háborítatlan viselkedést jelenti, a tetszés szerinti tevékenységet. A gazdasági szabadság azt jelenti, hogy "akadály nélkül szert tehetünk saját tulajdonra és vagyonra, amivel szabadon rendelkezhetünk" (Lawson, 1989).

Tárgyalás. A szabadság természetére vonatkozó viták olyan gyakoriak, hogy jóformán lehetetlen a valaha neki tulajdonított valamennyi jelentést felmérni. Tovább homályosítja a szabadság jelentését, hogy olyan más fogalmakkal keveredik össze szemantikailag, mint a jog, tolerancia, autonómia, felszabadulás stb. A filozófia a szabadságot az akarat "sajátjának" tekinti, a gazdaságtan és a szociológia a társadalmi viszonyok függvényévé teszi, a politikaelmélet "etikai ideájaként", normatív elvként definiálja (Heywood, 1999).
Sir I. Berlin A szabadság két fogalma (1958) című előadását követően a szabadságról általános képet a szabadság negatív és pozitív fogalmai szerint szokás adni. Berlin meghatározása szerint a "politikai szabadság [...] az a terület, amelyen belül az ember anélkül cselekedhet, hogy mások megakadályoznák ebben" (Berlin, 1990), tehát nem más mint a külső kényszerítő erők hiánya. Ez a leggyakrabban előforduló jelentése a szabadságnak, amikor a liberálisok a kormányzatról, illetve az ő értelmezésükben a minimális államról értekeznek. Ezen a vonalon az érvelés két elágazás mentén követhető. Az első a korlátozás nélküli emberi cselekvés jellegéről és feltételeiről beszél, s ez esetben a szabadság a "törvények csöndje", ahogyan Th. Hobbes jellemezte, másrészt az individuális szabadságok iránt megfogalmazott erős követelés (ld. Mill írásaiban). Ám mivel az emberi cselekvések önmagukban nem harmonizálnak egymással, tehát egy ember szabadsága egy másik ember szabad cselekvését akadályozhatja, ezért a cselekedeteket a törvényeknek kell korlátozniuk, s ez az argumentáció másik ága.
A negatív szabadság nem szükségszerűen kapcsolódik a demokráciához, illetve az önkormányzatisághoz, ehelyett inkább a privát és a nyilvános szféra ellentétével függ össze. Thomas Hobbes után, Locke és az utilitáriusok elméletein keresztül a szabadságot mint a választás szabadságát fogták fel, akármi legyen is annak tárgya. Ugyanakkor alapvető különbség van a szabadság és a 'licence' (szabadosság) között, ez utóbbi inkább a szabadsággal való visszaélés, extremitás. A 'licence' a saját joghatáskörön túli cselekvés, mások jogaival való visszaélés (Heywood, 1999; Robertson, 1985).
A pozitív szabadság két jelentéssel rendelkezik. Berlin értelmezése szerint annyit tesz, mint "saját urának lenni". Második jelentésében az "önmegvalósítással és személyiségfejlődéssel" rokon fogalom (Heywood, 1999). Noha a fogalom eredete az ókori görög és latin politikai gondolkodásra tekint vissza, és a liberális hagyományban is fellelhető, az olyan kifejezések, mint önmegvalósítás és önbeteljesítés megtalálhatóak a szocializmus különböző elméleteiben. A marxista szocializmus-elméletekben a pozitív szabadság a burzsoázia ideológiáját hivatott aláásni. Ha a kapitalista társadalom az embert elidegeníti természetétől, akkor az egyének a fennálló társadalmi renden belül is megvalósíthatják a pozitív szabadságot. Politikai nézetben nehéz belátni, hogy a pozitív szabadság hogyan valósítható meg az intervencionalista (beavatkozó) állam hiányában. És noha igaz, hogy az állam által hozott intézkedések a nagyobb egyenlőség irányában lehetőséget nyújtanak a pozitív szabadságra, de ezáltal a negatív szabadság csökkenésének a veszélye is fennáll.
Ahhoz, hogy jobban megértsük a modern politikai szabadság sajátosságát, és a két említett szabadságfogalom különbségét, felidézhetjük B. Constant komparatív elméletét, a "régiek szabadságának" (közvetlen és kollektív részvétel a politikai életben) összehasonlítását a "modernek szabadságával" (függetlenség a kormányzattól és mások beavatkozási törekvéseitől). Hannah Arendt (1972), aki a politika és a szabadság viszonyának elemzésére vállalkozott, arra a következtetésre jutott, hogy a szabadság az utolsó metafizikai kérdés, amely filozófiai vizsgálódás tárgyává vált. Ugyanis az a terület, ahol a szabadságot mindig is elismerték, nem mint problémát, hanem mint az emberek világának tényét, a politika birodalma volt.
L. V.

Lásd még: egyenlőség, ideológia, igazságosság, politikai értékek

Az oldal tetejére
 
kapcsolódó

» a szótárról
» a szerzők

 
     

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék