g. colţescu, pató a., a. atanasescu, l. vesalon
Szótár plurális társadalmaknak
 

 
 
 
    szótárak    » szótár plurális társadalmaknak
  kezdőbetük a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v x  
 
 

| észrevételeim vannak

| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm





 
keresés

kulcsszó:

 

Társadalmi képzetek
» Meghatározás
» Tárgyalás
» Lásd még

Meghatározás. A képzetek és szimbólumok olyan alapvető vonások, megkülönböztető jegyek, melyek alapján az emberek megragadják (fogalmakba rendezik) a világot, és amelyek révén megértik egymást. A társadalmi képzet és szimbolizáció meghatározó jelentőségű a társadalom felépítésének szempontjából és a rend, valamint stabilitás garantálása, a társadalom működésének ösztönzése érdekében.

Tárgyalás. A kollektív identitás közös képzetekben fejeződik ki, a másikat a róla alkotott képzetek alapján azonosítjuk. Ősi kultúrákban szokványos volt, hogy egy csoport, illetve közösség úgy határozza meg magát, mint a jó, a fény, a helyes/egyenes, és az ellenséget úgy jelenítették meg, mint a rosszat, sötétet, illetve helytelent/becstelent. Természetesen ezek a képzetek sztereotípiákként rögzültek, és ennél fogva igen merevek voltak. Eredetileg antropológusok (Eliade, Lévi-Strauss) voltak azok, akik először értelmezték e képzetek és szimbólumok jelentését más társadalmakéval történő összehasonlításuk révén. Majd szociológiai szempontból úgy érveltek, hogy a modernitást épp a mítoszok, a szent és a profán közötti határok felszámolásaként lehet leírni (Elias, Weber, Tönnies). Később Cassirer és Vattimo kétségbe vonták ezt az álláspontot, azt állítva, hogy még mindig minden a szimbolikus reprezentáció alapvető volta irányába mutat, miként ez a premodern társadalmakban is volt. Funkcionalista elméletek szerint a társadalmi reprezentáció, és ennek alapja a képzetek és szimbólumok rendszere, szükségszerű bármely társadalom egyensúlyának fenntartása érdekében. Valamely kultúrán belül az archetípusok szintén vonatkozhatnak olyan képzetekre, melyek segítségünkre lehetnek adatok értelmezésénél és valamely társadalmi csoport vagy társadalom logikájának megértésében.
Mivel a kollektív identitás képzetekben fejeződik ki, éppúgy, mint az ellenség identitása, e képzetek felismerése és megértése alapvető fontosságú. Ugyanakkor ez a körülmény az előítéletek és szélsőséges esetben a stigmatizáció forrása is. A nemzet esetében az önmagáról alkotott kép megteremtési folyamatának kulcsfontosságú eleme a saját történelme. A gyakorlat sokak számára azt mutatja, hogy a hagyomány szolgáltatja a normákat - így a történészek felé azt az elvárást fogalmazzák meg, hogy nemzetük ősi tapasztalatait tárják fel, amilyen mértékben csak lehetséges. A későromantika korában, a nemzetállamok megalakulása idején ebből arra következtettek, hogy a történelmi eseményekben az identitást erősítő jegyeket, a 'dicsőség szimbólumait' kell felhasználni, mivel ez erősíti a nemzet kohéziós erejét. Mindez sokkal lényegesebb az úgynevezett fiatal nemzetek számára - akik csak valamely birodalommal való több évszázados együttélés után alapíthatták meg nemzeti államukat. Ezek a társadalmak fokozottabban használták fel a társadalmi képzet és szimbolizáció hatásmechanizmusát, s az így keletkezett merev képzetek egy kirekesztő nacionalizmust erősítettek fel. Ezen esetek jellegzetes vonása, hogy xenofóbiában, valamint azon kisebbségek elleni ellenszenvben nyilvánul meg, akik az adott állam területén éltek vagy arra a területre kerültek. Ugyanakkor a történelem valóban fontos normákkal szolgálhat a szocializáció során: azok a legendák, melyeket azért költöttek, hogy oktassák hősi cselekedeteiket, modellként szolgálhatnak és a hősök mintegy cselekedeteik szimbólumaivá lesznek. Így például Magyarországon Mátyás király vált az igazságosság jelképévé, évszázadokon át számos mese és mítosz keletkezett és maradt fenn, azzal a szándékkal, hogy elültesse az igazságosság és hősiesség normáit a gyermekekben és a társadalom tagjaiban.
A társadalmi képzetek és szimbólumok a kisebbségekre, illetve a társadalom alcsoportjaira is vonatkoznak, amelyeket esetenként idegen testként érzékelnek. Az idegenekkel szembeni viszonyulás gyakran a kíváncsiság, máskor a félelem vagy kiközösítés. Az információk hiányát a képzelet szokás szerint elvont és sztereotip képzetek termelésével pótolja. A kisebbségi csoport talán nem elégedett ezzel a róla alkotott elképzeléssel, ám ha alárendelt helyzetben van, kevesebb rá az esélye, hogy saját szemléletmódjának hangot adjon. Ha egy kisebbségi csoport számára nem lehetséges, hogy nyilvánossághoz jusson, a többségi csoport tárggyá és eszközzé teheti őt. Ilyen egyenlőtlen helyzetben a társadalmi szimbolizációban rejlő hatás akár még önbeteljesítő jóslatokhoz is vezethet. Vagyis, a kisebbségi csoport elfogadja a többségi csoport által alkotott képzetet, annak negatív következményeivel együtt.
B. Á.

Lásd még: sztereotípiák és etnokulturális sztereotípiák, előítélet, társadalmi reprezentáció, xenofóbia

Az oldal tetejére
 
kapcsolódó

» a szótárról
» a szerzők

 
     

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék